Gondolatok

Az emberek néha furák..
Képesek olyan dolgokat megtenni egyes esetekben, amikhez épp nincs hangulatuk, vagy kicsit sem értenek hozzá... Mégis .. Hajta őket a vágy, a remény.. Miért ? Egy dícsérő szóért ? Esetleg egy ajándékért? Vagy... Csak szimplán , egy icike picike szeretetért..

Néha bármit is teszünk , még ha 💯 is teszünk bele , és meg is dícsérnek... semmit sem ér.. Őszintén szólva , engem nem zavarna , ha nem dícsérnének meg, vagy ha nem mondják, hogy köszönöm..
Amire én vagyom, az egy meleg ölelés, talán egy kedves kis puszi...


Sokan nem értenek... mit miért teszek.. Lehetek őszinte ? Én sem tudom néha..
Szeretnék boldog lenni. Sokat nevetni, szórakozni.
De félek, semmi sem lesz már olyan mint régen. Hisz feladtam. Feladtam az álmaim, a céljaim, a barátaim és a családomat is.. Miért ?
Mert önző módon, szerettem volna, hogy egy legyen mind. Reménykedtem, és reménykedek is. Mert nincs otthonom, nincs boldogsàgom, ha ő nincs ott.

Önző módon, semmi mást nem szeretnék, csak azt , hogy keljek neki. Hogy végre észre vegyen.. És , hogy egy picit... egy egészen picit, csak egyszer ne azt nézze neki milyen , ő hogyan stb... Hanem azt is , hogy nekem milyen...

Kövessetek csak nyugodtan ha érdekel a Szerencsétlen Élet története...